-
1 όμμασι
-
2 ὄμμασι
-
3 ὄμμα
A eye, poet. word, rare in Prose (Th.2.11, Pl.Ti. 45c, al., X.Cyr.8.7.26, Mem.1.4.6, al., Thphr.Sens. 50, al., Polystr.Herc.346p.81V., BGU713.9 (i A.D.), IG42(1).121.121 (Epid.)): Hom. and Hes. only use pl.,κατὰ χθονὸς ὄμματα πήξας Il.3.217
;ὕπνον ἐπ' ὄμμασι χεῦε Od.5.492
, etc.: sg. in Pi.N.10.63 and Trag. (v. infr.):—Phrases: ὀρθοῖς ὄμμασιν ὁρᾶν τινα look straight at, S.OT 1385 ;ἀναβλέψαι ὀρθ. ὄμμ. X.HG7.1.30
;ἐξ ὀμμάτων ὀρθῶν S.OT 528
; also οὐκ οἶδ' ὄμμασιν ποίοις βλέπων πατέρα ποτ' ἂν προσεῖδον how I could have looked him in the face, ib. 1371, cf. Aeschin.3.121 ;ὁρᾶν τινα ἐν ὄμμασι S.Tr. 241
; ποῖον ὄ. πατρὶ δηλώσω ; Id.Aj. 462 ; τέοισί με χρὴ ὄμμασι.. φαίνεσθαι; Hdt.1.37 ; λαμπρὸς ὄμματι radiant in look or expression, S.OT81 ;ἄλλοσ' ὄ. θἀτέρᾳ δὲ νοῦν ἔχειν Id.Tr. 272
; προσέσχον ὄ. turned their eyes on him, E.HF 931 ; ἐς σὸν ἐλθεῖν ὄ. come within sight of thee, Id.Heracl. 887 ; κατ' ὄμματα before one's eyes, S.Ant. 760 ; κατ' ὄμμα ἐλθεῖν face to face, E.Andr. 1064 ; κατ' ὄμμα στῆναι in full sight, openly, ib. 1117 ; opp. νύκτωρ, Id.Ba. 469 ; κρατιστεύων κατ' ὄμμα in eye-sight, of the Sun, S.Tr. 102 (lyr.) (but λαμπρὰ καὶ κατ' ὄμμα καὶ φύσιν is dub. in 379) ; πρευμενοῦς ἀπ' ὄμματος ἰδέσθαι look kindly on, A.Supp. 210 ; (lyr.) ; ὡς ἀπ' ὀμμάτων to judge by the eye, S.OC15, cf. E.Med. 216 ; ἐν ὄμμασι before one's eyes, A.Pers. 604 ;ἐν τοῖς ὄ. Th.2.11
;ἐπ' ὀμμάτων E. Supp. 1153
(lyr.) ; so παρ' ὄμμα, εἰ δ' ἦν παρ' ὄμμα θάνατος ib. 484 ; ἐξ ὀμμάτων out of sight, Id.IA 743 ;ἄπειμ' ἐξ ὀ. Phryn.Trag.21
; πρὸ ὀμμάτων τίθεσθαι, ποιεῖν, Arist.Po. 1455a23, Rh. 1386a34 ; πρὸ ὀ. θέσις Polystr.l.c.2 metaph.,τὸ τῆς ψυχῆς ὄ. Pl.R. 533d
, Iamb.Protr. 21.κδ'.II the eye of heaven, i.e. the sun,ὄ. αἰθέρος Ar.Nu. 285
, cf. E.IT 194 (anap.) ; but ὄ. νυκτός is a periphrasis for night (v. infr. v), ἕως.. νυκτὸς ὄμμ' ἀφείλετο (sc. τὴν μάχην) A.Pers. 428 ; ὅταν δὲ νυκτὸς ὄ. λυγαίας μόλῃ the dark night, E.IT 110 ;νυκτὸς ὄ. τῆς μελαμπέπλου Alex.89
; cf. ,βλέφαρον 11
.III generally, light: hence, metaph., that which brings light, ὄμμα ξείνοισι a light to strangers, Pi.P.5.56 ;ὄ. δόμων νομίζω δεσπότου παρουσίαν A.Pers. 169
; .2 metaph., anything dear or precious, as the apple of an eye,ὄ. γὰρ πάσης χθονὸς.. ἐξίκοιτ' ἄν A.Eu. 1025
.IV face or human form,ὦ δυσθέατον ὄ. S.Aj. 1004
;ἐμπαίει τί μοι ψυχῇ ξύνηθες ὄ. Id.El. 903
;τὸ ἐρωτικὸν ὄ. Pl.Phdr. 253e
: as periphr. of the person, ὄ. πελείας, = πελεία, S.Aj. 140 (anap.) ; ὄ. νύμφας, = νύμφα, Id.Tr. 527 (lyr.) ; ξύναιμον ὄ., = ξυναίμων, Id.Aj. 977 ; ὦ ταυρόμορφον ὄ. Κηφισοῦ, = ὦ ταυρόμορφε Κηφισέ, E. Ion 1261 ; v. supr. 11 and cf. ὄνομα IV.V ὄ. τυκτόν eye-hole in a helmet, Nonn.D.22.62. -
4 ὄμμα
ὄμμα, τό (ὈΠΤΩ, vgl. ὀφϑαλμός), das Auge; ὑπαὶ δὲ ἴδεσκε, κατὰ χϑονὸς ὄμματα πήξας, Il. 3, 217; ὄμματα ϑέλγειν, in Schlaf bringen, bezaubern, Od. 5, 47; ὕπνον ἐπ' ὄμμασι χεῦε, ib. 492; ὄμματα καὶ κεφαλὴν ἴκελος Διΐ, an Augen u. Kopf, Il. 2, 478; πάντ' αὐτῷ μέγεϑός τε καὶ ὄμματα κάλ' εἰκυῖα, 23, 66, u. öfter in solchen Vrbdgn, denn die Augen sind der ausdrucksvollste Theil des Gesichts; auch wohl übh. für Antlitz, Gesicht; bei Hom. u. Hes. stets im plur.; ὀξύτατον ὄμμα, Pind. N. 10, 63; ὄμματι δέρκομαι, 7, 66; ἐν ὄμμασι ϑέσϑαι πίστιν, 8, 43, vor Augen stellen; ὁρᾷς ϑέαμα δυςϑέατον ὄμμασιν, Aesch. Prom. 69; γοργὸν δ' ὄμμα ἔχων, Spt. 519; μαλϑακὸν ὀμμάτων βέλος, Ag. 722, öfter; auch als schmeichelnde Anrede, ὦ τερπνὸν ὄμμα, Ch. 236 (wohin auch ἰδὼν τὸ ἐρωτικὸν ὄμμα Plat. Phaedr. 253 e zu rechnen); u. geradezu Umschreibung der Person, πατρῴων ὀμμάτων ἐπισκόπους, 124; ch φίλτατ' Αἴας, ὦ ξύναιμον ὄμμ' ἐμοί, Soph. Ai. 955; Eur. Ion 1261. Auch das Köstlichste bezeichnend, ὄμμα γὰρ πάσης χϑονὸς Θησῇδος ἐξίκοιτ' ἄν, Aesch. Eum. 979; er sagt auch übertr. ὄμμα γὰρ δόμων νομίζω δεσπότου παρουσίαν, Pers. 165, u. so oft bei Folgdn. – In Prosa überall, τῶν ὀμμάτων στερηϑείς, Plat. Phaedr. 243 a; ἀλγεῖν τὰ ὄμματα u. ä. – Κελαινῆς νυκτὸς ὄμμα, der Mond, Aesch. Pers. 420, vgl. ἀστ ερωπὸν ὄμμα Λητῴας κόρης, frg. 159; ὄμμα ἀκάματον αἰϑέρος, Ar. Nubb. 286; auch λύχνου, Lys. 1. – Selten auch = der Anblick, das Gesehene, ὦ δυςϑέατον ὄμμα, Soph. Ai. 983; μή του κηδομένου βροτῶν μηδὲ σύντροφον ὄμμ' ἔχων, Phil. 171; ὡς εἶδον ἐμπαίει τί μοι ψυχῇ σύνηϑες ὄμμα, El. 891, wo Nichts zu ändern ist; vgl. Trach. 202; ὄμμα δὸς φίλημά τε, Eur. I. A. 1238. – Uebertr., das Licht Bringende, Freude u. Trost Gewährende, ὡς ἄελπτον ὄμμ' ἐμοὶ φήμης ἀνασχόν, Soph. Trach. 202, das Aufleuchten einer solchen frohen Botschaft. – Sp. auch von Augen der Pflanzen, Phot. u. Schol. Ar. Equ. 552.
-
5 όμμα
-
6 φαιδρός
A bright, beaming, ;ἁλίου σέλας A.Eu. 926
(lyr.); ;τράπεζαι Cratin.301
(troch.);κρατήρ Alex.119.1
; of sparkling water, λευκῶν φαιδροτέρην λιβάδων (of a woman), AP7.218 (Antip. Sid.);ἀήρ Poll.9.20
.2 metaph., beaming with joy, bright, cheerful (opp. στυγνός, X.An.2.6.11),φ. πρόσωπον Sol.42.3
, S.El. 1297, etc.;φ... ὄμμασι δέξασθε.. βασιλέα A.Ag. 520
;φ. φρενὶ δέξασθαι Id.Ch. 565
;φ. κάρα S.El. 1310
;ὄμμα φ. ὡς εἶδον τέκνων E. Med. 1043
; φαιδροῖς ὠσίν, of a horse pricking his ears, Ar. Pax 156 (anap.); of persons, of glad countenance, cheerful, X.Cyr.3.3.59, Gal.6.186, 16.615 ([comp] Comp.), etc.;φαιδρὸς λάμποντι μετώπῳ Ar.Eq. 550
(anap.); ;κυνὲς ἀπὸ τῶν προσώπων φ. Id.Cyn.4.2
; ἐπί τινι φ. glad at a thing, D.18.323. Adv. - δρῶς joyously, cheerily,φ. βιοτεύων X.Cyr.4.6.6
, cf. 4.2.11; neut. pl. φαιδρά as Adv.,φ. γοῦν ἀπ' ὀμμάτων σαίνει με
with happy smile,S.
OC 319, cf. Fr. 766 (anap.).II masc. pr. n., properisp. Φαῖδρος: fem. Φαίδρα, [dialect] Ion. Φαίδρη, parox. (Cf. Lith. gi[etilde]dras 'fair, clear (weather, sky)'.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > φαιδρός
-
7 προς-ιζάνω
προς-ιζάνω (s. ἱζάνω), dabei sitzen, dran hangen, haften; πρὸς ἄλλοτ' ἄλλον πημονὴ προςιζάνει, Aesch. Prom. 276; Ἀρὰ – ὄμμασι, Spt. 677; κείνῃ μῶμος οὐ προςιζάνει, an ihr haftet kein Tadel, Simonds. Amorg. 84; u. in sp. Prosa, Luc. hist. scrib. 10.
-
8 πηγάζω
πηγάζω, 1) quellen, aufquellen, zum Quell werden, πηγάζει τὸ διαυγὲς ἐν ὄμμασι, Damochar. 4 ( Plan. 310). – 2) trans., quellen lassen, wie eine Quelle fließen lassen, νᾶμα πηγάζει μέλισσα, Antiph. 29 (IX, 404) u. a. Sp., wie Nonn.; Hesych. erkl. ἀναβλύζω.
-
9 πίστις
πίστις, ἡ, Tre ueu. Glauben, Vertrauen, Zutrauen; πίστεις καὶ ἀπιστίαι ὤλεσαν ἄνδρας, Hes. O. 370; ἐν ὄμμασι ϑέσϑαι πίστιν, Pind. N. 8, 44; Aesch. Pers. 435; ϑνήσκει δὲ πίστις, βλαστάνει δ' ἀπιστία, Soph. O. C. 617; εἴ τίς ἐστι πίστις ἐν τοῖς δρωμένοις, Tr. 585; νῦν γ' ἂν τῷ ϑεῷ πίστιν φέροις, O. R. 1445; ὅρκων φρού-δη πίστις, Eur. Med. 492; τὰν πίστιν σμικρὰν παρ' ἐμοί γ' ἔχει, El. 737; οἷσιν οὔτε πίστις μένει, Ar. Ach. 289; Her. 8, 105; πίστει χρήσασϑαι μονίμῳ, Plat. Rep. VI, 505 e; δόξαι καὶ πίστεις γίγνονται βέβαιοι καὶ ἀληϑεῖς, Tim. 37 b; διασώζειν τι ἐν πίστει, Xen. Cyr. 1, 6, 19; Folgde; Kredit, Dem. 36, 57, vgl. 44; εἰς πίστιν διδόναι, 32, 16. – Beweis, Unterpfand der Treue, Versicherungs-, Ueberzeugungsmittel, auch Bürgschaft, Zusicherung, ἔμβαλλε χειρὸς πίστιν, Soph. Phil. 802, vgl. O. C. 1628; πίστιν ἐπιτιϑέναι κατὰ τῶν ἱερῶν, Is. 7, 16; πίστιν καὶ ὅρκια ποιεῖσϑαι, einen Vertrag, ein Bündniß machen, Her. 9, 32; auch im plur., τὰς πίστις ποιεῖσϑαι, 3, 8; πίστι λαβεῖν, καταλαβεῖν τινα, Einen nach gegebener Bürgschaft zum Freunde annehmen, 3, 74. 9, 106; πρός τινα, Thuc. 4, 51; ὅρκων καὶ πίστεων, Plat. Legg. III, 701 c; πίστεις τὰς μεγίστας ἡγουμένω ἀλλήλοιν δεδωκέναι καὶ δεδέχϑαι, Phaedr. 256 d; πίστεις ποιεῖσϑαι ἀλλήλοις, Xen. Hell. 1, 3, 12; πίστιν δοῠναι, Ar. Lys. 1185; καὶ λαβεῖν, Xen. oft; vgl. τὴν ἑαυτῷ πρὸς ὑμᾶς γεγενημένην πίστιν ἀνεῖλε, Din. 3, 18; Pol. oft, auch πίστεις ϑέσϑαι, 3, 67, 7; er braucht es auch für das anvertraute Geschäft, 6, 35, 8 u. sonst; – Arist. rhet. 1, 1 führt die πίστεις als künstliche Beweismittel an; πίστεσιν, αἷς ἄλλους πείϑομεν, βουλευώμεϑα, Isocr. 3, 8; vgl. noch Plat. παραμυϑίας δεῖται καὶ πίστεως, Phaed. 70 b; auch = Versprechen, Verheißung, πίστεσιν ἐξαπατηϑέντες, Xen. Cyr. 8, 8, 3.
-
10 σκαρδαμύσσω
σκαρδαμύσσω, att. - ττω, blinzeln, mit den Augen zwicken, τὸ πυκνῶς καταμύττειν καὶ ἀναβλέπειν τοῖς ὄμμασι, lat. nictare, dem starr und unverwandt Blicken entgeggstzt; Eur. Cycl. 622; Xen. Cyr. 1, 4, 28 Conv. 4, 25, wo es dem λιϑίνως βλέπειν u. ἀτενίζειν entgeggstzt ist (nicht mit μύω zusammengesetzt, sondern von σκαίρω).
-
11 τροπαῖος
τροπαῖος, 1) zur Wendung, zum Wechsel, zur Veränderung gehörig. – Bes. zur Umkehr, zur Flucht gehörig, ἐχϑρῶν ϑύειν τροπαῖα sc. ἱερά, Eur. Heracl. 402; dah. ϑεοὶ τροπαῖοι, die Götter, die den Feind in die Flucht gewendet u. Sieg verliehen haben, bes. Ζεύς (Soph. Ant. 143 Eur. Heracl. 867), Ποσειδῶν u. Ἥρα. – Auch wie ἀποτρόπαιος, Abwender, Ζεύς Soph. Trach. 303. – 2) pass., abgewendet, Ἕκτορος ὄμμασι τροπαῖοι, mit den Blicken von Hektor abgewendet, Eur. El. 467.
-
12 τακερός
τακερός, 1) geschmolzen, weich; κύαμοι u. ἐρέβινϑοι, Ar. u. Pherecr. bei Ath. IX, 366 e, der es = τρυφερός erkl.; u. so bes. übertr., schmelzend, schmachtend, zärtlich, bes. vom feuchten Schimmer sehnsüchtiger Augen, τακερὰ δέρκομαι, Ibyc. 2; vgl. Schol. Ap. Rh. 3, 120; so τακερὸν βλέπειν, Alciphr. 1, 28; τακεραῖς κόραις λεύσσειν, Thess. 32 (IX, 567), u. A.; τακερόν τι ἐν τοῖς ὄμμασι πάϑος ἀνυγραίνων, Luc. amor. 14; adv., ib. 3. – Vom Gesange, Ael. H. A. 5, 38. – 2) akt. zum Schmelzen dienend, ὕδατα τακερώτατα, Hippocr.
-
13 φείδομαι
φείδομαι, fut. φείσομαι, später auch φειδήσομαι, ep. πεφιδήσομαι, aor. ep. πεφιδόμην, πεφιδέσϑαι, πεφιδοίμην, aber Il. 24, 236 auch aor. I. φείσατο, – schonen, verschonen; mit dem gen., ἵππων, λαῶν, u. vgl., Il. 5, 202. 15, 215. 21, 101. 24, 158 Od. 9, 277. 22, 54; οὐ φείσατο χερσὶν νευρᾶς Pind. I. 5, 33; κελεύϑου N. 9, 20; ἐφείσατό τινος Aesch. Spt. 394; μὴ φείσῃ βίου Soph. Phil. 739, u. öfter, wie Eur. u. Ar.; φείδεο τῶν νεῶν, μηδὲ ναυμαχίην ποιέο Her. 8, 68, 1; – bes. vom Vermögen, sparen, sparsam sein; spärlich, selten reichen; Il. 24, 236; σίτου Hes. O. 606, vgl. 371; οἱ γεωργοῦντες καὶ φειδόμενοι Dem. 24, 172; vgl. noch φειδομένῳ βλέμματι ἰδεῖν Agath. 4 (V, 210); φειδομένοις ὄμμασι νεύειν Strat. 16 (XII, 71); φειδομένῳ χείλει φιλεῖν Agath. 11 (V, 269); φειδομένῃ ὁρμῇ Ep. ad. 301 ( Plan. 140). – Dah. sich enthalten, vermeiden, sich entziehen, τοῦ κινδύνου, τοῦ λέγειν, Xen. Cyr. 4, 6,19. 5, 5,18; – auch c. inf., ablassen, unterlassen, Eur. Or. 393; ἆρ' εὐλαβηϑείη ἂν καὶ φείσαιτο μή τι δρᾶσαι τῶν τυραννικῶν Plat. Rep. IX, 574 b; μὴ φείδου διδάσκειν Xen. Cyr. 1, 6,35; u. öfter in der Anth., φείδεο κόπτειν, αἰτῆσαι, Zonas 5 Philodem. 10 (IX, 312. V, 121); αἱμάξαι Strat. 63 (XII, 221).
-
14 φίλιος
φίλιος, bei den Att. häufig auch 2 Endgn, freundschaftlich, freundlich gesinnt, befreundet; ὦ Νὺξ φιλία Aesch. Ag. 346; φιλίοις ὄμμασι Ch. 798; ὕμνος Pind. P. 1, 60; ἔπη P. 4, 29; δῶρα Ol. 1, 75; ὦ φιλία γενέϑλα Soph. El. 219; ἄλοχος Eur. Alc. 879; βρέφη Troad. 557, was auch geliebt übersetzt werden kann; Beiname des Zeus, Ar. Ach. 695, wie εἰπὲ πρὸς Διὸς φιλίου Plat. Phaedr. 234 e, u. öfter Zeus, der Beschützer der Freundschaft; auch ohne den Zusatz Ζεύς, Pherecrat. bei Poll. 2, 127; vgl. εἰπὲ πρὸς φιλίου Plat. Gorg. 519 e Euthyphr. 6 b u. Ruhnk. zu Tim. p. 193; πόλις φιλιωτέρη, Her. 7, 151; λόγοι 7, 163. 8, 106; γνῶμαι 9, 4; bes. Ggstz von πολέμιος, es im Kriege mit Einem haltend, ἠρέμα παρασκοπῶν καὶ τοὺς φιλίους καὶ τοὺς πολεμίους Plat. Conv. 221 b, wie Pol. 16, 19, 3 u. sonst; dah. ἡ φιλία, mit u. ohne χώρα, Freundesland, im Ggstz von ἡ πολεμία, Xen. Cyr. 4, 5,13, wie φρούριον 5, 3,23; πάντα ἀλλήλοις τά γε τῆς ἀρετῆς μόρια λέγεταί που φίλια Plat. Polit. 306 c; τὰ χρήματα μὴ φίλια εἶναι, für feindlich, dah. für gute Prise erklären, Dem. 24, 12; Sp. – Adv.; φιλίως εἴρηκας Plat. Legg. III, 698 d; Folgde.
-
15 νόησις
νόησις, ἡ, das Wahrnehmen, bes. geistiges, Begreifen, Denken; νοήσει, ἀλλ' οὐκ ὄμμασι ϑεωρεῖν, Plat. Rep. VII, 529 b; καὶ λογισμός, 524 b; 534 b umfaßt er damit ἐπιστήμη u. διάνοια; τὸ νοήσει μετὰ λόγου περιληπτόν, Tim. 28 a; Plut.
-
16 δι-αυγής
δι-αυγής, ές, durchglänzend; ἄστρα Ap. Rh. 2, 1104; πτέρυγας χρυσείαις φολίδεσσι διαυγέας 1, 221; durchsichtig, ἅλμη Bian. 3 (IX, 227); νᾶμα Antiphil. 31 (IX, 277); ἀμέϑυστος ad. 113 (v, 205); πηγάζει τὸ διαυγὲς ἐν ὄμμασι Damochar. 4 ( Plan. 310); öfter ποταμός, ὕδωρ, Themist.; vgl. Luc. D. Mar. 3, 2; dah. χαλκός, Spiegel, Callim. Lav. Pall. 21.
-
17 ξηρός
ξηρός (vgl. ξερός, σχερός, χέρσος), trocken, dürr; γαῖα, Eur. Phoen. 1159, u. so oft vom Lande; ξηροῖς ἀκλαύστοις ὄμμασι, Aesch. Spt. 678; κομίζων ξηρὸν ἐκ πόντου πόδα, Eur. Andr. 1260; ἄνεμος, Ar. Nubb. 403 (vgl. Her. 2, 26); übertr., τρόποι, Vesp. 1452; von einem ausgetrockneten Flusse, Her. 5, 45; τὸ ξηρὸν τοῦ ποταμοῠ, eine trockne Stelle im Flusse, Xen. Cyr. 7, 5, 18; ἐξέωσαν εἰς τὸ ξηρὸν τὰς ναῦς, Thuc. 8, 105; Ggstz ὑγρός, Plat. Phaed. 86 b u. öfter; ὕλη αὔη καὶ ξηρά, Legg. VI, 761 c; ξηρότερον, Phil. 25 c; Folgde; ἡ ξηρά, sc. γῆ, das trockne, feste Land, Xen. Oec. 19, 7; N. T. u. a. Sp. – Von der Stimme, rauh, heiser, Sp. – Uebh. leer, nichtig, trocken; πικροὶ καὶ ξηροὶ πρόκυνες heißen die Grammatiker Antiphan. 5 (XI, 322); ἐπὶ ξηροῖς καϑίζειν τινά, aufs Trockne setzen, ihn um alles das Seinige bringen, Theocr. 1, 51; erschöpft, 24, 60.
-
18 βλέφαρον
βλέφαρον, τό (βλέπω), 1) Augenlid, gew. im plur., Hom. oft, z. B. Odyss. 2, 398 ἐπεί σφισιν ὕπνος ἐπὶ βλεφάροισιν ἔπιπτεν, 20, 54 καί ῥά οἱ ὕπνον ἐπὶ βλεφάροισιν ἔχευεν, 5, 493 ὕπνον ἐπ' ὄμμασι χεῦ', ἵνα μιν παύσειε καμάτοιο, φίλα βλέφαρ' ἀμφικαλύψας, Iliad. 14, 165 τῷ δ' ὕπνον χεύῃ ἐπὶ βλεφάροισιν ἰδὲ φρεσὶ πευκαλίμῃσιν, 17, 438 δάκρυα δέ σφινϑερμὰ κατὰ βλεφάρων χαμάδις ῥέε, Odyss. 23, 33 βλεφάρων δ' ἀπὸ δάκρυονἧκεν; dual. βλεφάροιιν Iliad. 10, 187 Odyss. 17, 490; – βλέφαρα κοιμῶν ὕπνῳ Aesch. Ag. 15; συμβαλεῖν ὕπνῳ Spt. 3; ἄϋπνον βλέφαρον Eur. Or. 302. Seltener in Prosa, Plat. Tim. 45 d. – 2) übertr., das Auge, Hes. Sc. 7, wo aber der Zusatz κυανεάων, den die alten Gramm. als ion. für κυανέων erkl., auf eine Form βλεφάρη hindeutet; βλέφαρα λύειν, die Augen brechen, sterben, Soph. Ant. 1301; die Sonne heißt ἁμέρας βλ. ibd. 104; vgl. Eur. Phoen. 546.
-
19 λεύσσω
λεύσσω (vgl. λευκός, γλαύσσω), nur praes. u. impf., seh en, erblicken, wahrnehmen, Il. 1, 120. 16, 70 u. öfter; auch ohne den accus., sehen, blicken, ἅμα πρόσσω καὶ ὀπίσσω λεύσσει, Il. 3, 110; ἐπὶ πόντον, auf das Meer hinschauen, ἐς γαῖαν, 5, 771 Od. 9, 166; ἀϑάνατοι λεύσσουσι ὅσοι σκολιῇσι δίκῃσιν ἀλλήλους τρίβουσιν, Hes. O. 252; σϑένος ἀελίοιο λεύσσομεν Pind. P. 4, 145; Tragg. öfter, εἰ μὴ πέλας Ὀδυσσέα στείχοντα λεύσσομεν Soph. Phil. 1205; εἴς τινα, O. R. 1254, wie Od. 8, 171 u. Eur. Phoen. 396; ὁ μὴ λεύσσων, der Todte, Soph. Tr. 825, wie εἰ λεύσσει φάος, wenn er lebt, Eur. Phoen. 1084; κυάνεον δ' ὄμμασι λεύσσων φονίου δέργμα δράκοντος Aesch. Pers. 80, vgl. φόνον λεύσσοντε προσώπῳ Theocr. 25, 137. Die Gramm. führen das fut. λεύσω, aor. ἔλευσα an; ἔλευσας ist alte Lesart Aesch. Pers. 696, wie λεύσσατε Soph. O. C. 121.
-
20 θεάομαι
θεάομαι (vgl. ϑάομαι, ϑηέομαι), sehen, schauen, betrachten; ϑεᾶσϑε πάντες ἄϑλιον δέμας Soph. Tr. 1068; πάντα ϑεᾶσϑ' ὄμμασι Eur. Ion 232; ϑεάσομαι Hipp. 661; bes. ein Schauspiel mit ansehen, dah. οἱ ϑεώμενοι, die Zuschauer, Ar. Nubb. 510 Plut. 798; ζητεῖ τὸ κακὸν τεϑεᾶσϑαι Th. 797; ὅκως ἐκείνην ϑεήσεαι γυμνήν Her. 1, 8; πόλεμον, den Krieg mit ansehen, 8, 116; πάντες ὥςπερ ἄγαλμα ἐϑεῶντο αὐτόν Plat. Charm. 154 c; übertr., geistig betrachten, τὰ ὀνόματα Crat. 411 a, τὸ ἀληϑὲς καὶ τὸ ϑεῖον Phaed. 84 a; ϑεῶ δὴ καὶ τὸ μετὰ ταῦτα ἑπόμενον Polit. 298 e; ϑεα-σάμενος, ὅτι οὕτως ἔχεις πρὸς τὸ ἀγαϑόν Prot. 352 a. – Τὸ ϑεαϑέν, das Gesehene, Thuc. 3, 38, ist f. l. für δρασϑέν. – Bei Sp. finden sich einzelne Formen des Activs, bes. ϑέα, siehe. Die dor. Form s. unter ϑάομαι.
См. также в других словарях:
ὄμμασι — ὄμμα eye neut dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
ὄμμασ' — ὄμμασι , ὄμμα eye neut dat pl … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
όμμα — το (ΑΜ ὄμμα, ατος, Α και ὄθμα, αιολ. τ. ὄππα) 1. το αισθητήριο όργανο τής όρασης, ο οφθαλμός, το μάτι («τυφλὸς τά τ ὦτα, τόν τε νοῡν τα τ ὄμματ εἶ...», Σοφ.) 2. μτφ. οπή, δακτύλιος νεοελλ. 1. βλέμμα, ματιά 2. φρ. α) «τυφλοίς όμμασι» με τυφλή… … Dictionary of Greek
въноутрьнии — (87) пр. 1. Внутренний, находящийся, расположенный внутри чего л.: коварьстьнѣ тако и льстьнѣ [всех] прешьдъ. и всѩкъ собѣ ˫ако же хотѩше приведъ. тогда вънѹтрьнѥѥ злоѡбычьноѥ износити абиѥ показа. (τὴν ἔνδον κακοήθειαν) ЖФСт XII, 103; і всѩ… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
ALATI — Dracones, apud Poetas passim occurrunt. Lucan. l. 9. v. 729. ducitis altum Aera cum pennis Hinc currum Cereris alatis draconibus vehi finxêre: Orpheus in Hymno Cereris, Α῞ρμα δρακοντέιοσιν ὑπόζεύξασα χαλινοῖς, Currui (volucrium) draconum Frena… … Hofmann J. Lexicon universale
CHARITES seu GRATIAS — CHARITES, seu GRATIAS quidam ex Venere et Iove genitas scripserunt; alii ex Venere, et Libero. Cicero ex Erebo et nocte ortas existimat. Statii Scholiastes, in primum Thebaidos, Iovis et Autonoes filias putat. Hesiodus Iovis et Eurynomes filias… … Hofmann J. Lexicon universale
MESOMEDES — Cretensis, poeta Adriano principi carissimus, scripsit in laudem Antinoi liberti eius. Suidas. Meminit eius Eusebius quoque in Chron. Μεσομήδης ὁ Κρὴς κιθαρωδικῶν νόμων μουσικὸς ποιητὴς γνωρίζεται, ubi κιθαρῳδικῶν νόμων ποιητης, est canticorum… … Hofmann J. Lexicon universale
NYSA vel NYSSA — NYSA, vel NYSSA Indiae civitas, a Libero Patre condita, teste Strabon. l. 13. sita sub radicibus montis, quem Meron vocant, Virg. Aen. l. 6. v. 805. Nec qui pampineis victor iuga flectit habenis, Liber agens celso Nysae de vertice tigres. Hinc… … Hofmann J. Lexicon universale
ακριβής — ές (Α ἀκριβής) 1. αυτός που εκτελείται ή συντελείται με τελειότητα και με κάθε λεπτομέρεια, ο χωρίς ελλείψεις, ο σωστός, ο αλάνθαστος 2. αυτός που ανταποκρίνεται, που συμφωνεί με παραδεδεγμένο πρότυπο ή προκαθορισμένους όρους νεοελλ. (για… … Dictionary of Greek
επαγκλώ — ἐπαγκλῶ άω (Α) 1. στρέφω σε κάποιον 2. (κατά τον Ησύχ.) «ἐπεγκλάσας τοῑς ὄμμασί πως διανεύσας». [ΕΤΥΜΟΛ. < επί + εν + κλώ «κτυπώ, αλλάζω κατεύθυνση»] … Dictionary of Greek
λεύσσω — (Α) 1. κοιτάζω, βλέπω κάποιον ή κάτι (α. «λεύσσετε γὰρ τό γε πάντες, ὅ μοι γέρας ἔρχεται ἄλλη», Ομ. Ιλ. β. «λεύσσετε... οἷα πάσχω», Σοφ.) 2. απόλ. ρίχνω το βλέμμα μου, ατενίζω (α. «Κυκλώπων ἐς γαῑαν ἐλεύσσομεν», Ομ. Οδ. β. «κυανοῡν δ ὄμμασι… … Dictionary of Greek